7végén remek időnk volt. Eleinte gyanús volt, mert hömpölygő emberáradat zúdult az M3-on kifelé. Mintha mindenkinek eszébe jutott volna az a nagyszerű ötlet, hogy a hosszúra nyúlt hétvégén kiránduljon egyet. A kivezető út első benzinkútjánál tömegek áhítoztak az autópálya matricára. Mi is áhítoztunk, de nem annyira, így hát  csak a következő kútnál vásároltunk. Ott sem voltunk magányosak, de legalább emberi mérték alatt megszereztük.

Utunk elsőre Szilvásváradra vezetett. Ott felvonatoztunk a Szalajka völgybe, majd kényelmesen, nézelődve lesétafikáltunk. Közben nem ettünk halacskát, mert nem szeretjük, viszont fotóztuk a millió színben pompázó erdőt.

Aztán átsétáltunk a lipicai méneshez, aminek egy csekélyke részét nagy kegyesen meg is nézhettünk.  Volt egy kocsikiállítás is, ott viszont végigtapiztuk a kiállított cuccokat. A pénzünkért.

A Bükkön átvezető út csodás volt. Vörös szőnyegben álltak a szürkéskék fák. Valami álom volt. Aztán az Ómassai égetőt kerültük meg, majd a Lillafüredi Palotaszálló körül sétáltunk kicsinyég. Nagy vigyor tárgya volt, mert a lecsüngő indákkal ugrálóköteleztünk, sőt, kifeszítettünk csapdákat is. A kirándulók között volt, aki vette a lapot, s "leküzdötte az akadályt" - átbújt alatta-felette, de volt, aki nemes egyszerűséggel elszakította.

A szállásra vezető út sötétben különösen szép volt, mert a közelgő ünnep miatt a temető fel volt virágozva, s a sírok a gyertyák sejtelmes fényében ragyogtak.

A szállásunk nem volt fényes, több tízéves bútorok között, szűk helyen voltunk, de legalább tiszta volt. Ennek megfelelően nem is töltöttünk ott hosszú időt.

Vasárnap délelőtt barlangfürdőztünk Miskolctapolcán, délután pedig a diósgyőri várat néztük meg. Tüzetesen.

A barlangfürdő nagy élmény volt, kb. 3 órán át bírtuk. Ugyanis adottsága miatt vagy vízben tartózkodsz, vagy az öltözőben. Nos, nekem 2 óra vízben pont elegendő, hát így maradtunk csupán 3 órányit. Az öltöző-lehetőség nagyon furcsa, és szűk kapacitás. A szekrények mérete pedig pöttömkének is alig nevezhető. Cserébe a közel 800 öltözőszekrényhez 2*3 hajszárítót lehetett találni. Szóval lenne még mit javítani. De a barlangi fürdőzés látványa valóban csodás.

A diósgyőri várban működik egy tárlatvezetés is, csak nem találtuk meg az idegenvezető bácsit. Nem csak mi, hanem olyan húszan. Aztán mire megtaláltuk, addigra már az élelmesebb látogatók az egyik panoptikum-látogatáson már túl voltak. De felmásztunk az egyik toronyba (103 lépcső), és továbbra sem tudom elképzelni, hogyan laktak ott. Alig 4*4 méteres a torony, abban volt ugye némi csigalépcső, és a többi a lakótér. Az átlaghőmérséklet 14-15 fok lehetett télen, mert a tornyokat 1-1 kandallóval igyekeztek felfűteni. Nagyon tudnék ott fázni. Szívesen megnéztem volna egy makettet a várról, de nem találtunk ilyesmit. Számomra úgy sokkal szemléletesebb lett volna a valamikori élet.

Aztán az idegenvezetés után körbejártuk a várat, illetve csak majdnem körbe, mert a hivatalos, kiépített úton nem járható körbe. Miért is? De ez minket csak egy kissé aggasztott, némi várfalmászás után körbeértünk. (nem hirdették öles táblák, hogy tilos és veszélyes, meg ilyesmi!! ) Pont addigra értünk vissza, mikor az idegenvezető bácsink a következő csoportnak kezdte mutogatni a panoptikumot, amiről mi épp lemaradtunk. Nosza, odacsapódtunk, s azt is láttuk.

A vár közelében találtunk egy nagyon szuper cukrászdát, ahol is 40 féle fagylaltból próbáltunk válogatni. Hát, nehéz munka volt.